Ha az ember kellően régóta végzi a munkáját akkor előbb-utóbb az összes konkurens termékeit megismeri és lassanként már egy alaposabb szemrevételezéssel is be tudja határolni a gyártót akkor is, ha nincs rajta márkajelzés. Az évek múltával találkoztunk már a legkülönfélébb megoldásokkal a primitív vadkeleti tákolmánytól az öröklétnek szánt 100 év garanciával istenített német műszerekig, de a leginkább meglepő a gagyi aluredőny volt – mert kiderült, hogy ilyen is van.
Lényege, hogy gyakorlatilag ugyanannyiba kerül, mint minőségben jóval magasabb versenytársai, mégis jóval vastagabb árréssel adják, mert a beltartalmán finoman fogalmazva arcátlanul sokat meg lehetett spórolni annak aki készítette.
Az eset azzal kezdődött, hogy megkerestek egy épületvezérlési rendszer kialakításának igényével, melyhez a házon található redőnyök motorizálását és vezérlésbe foglalását kérték. Az előzetes egyeztetés szerint a házon egy évvel korábban szereltek fel aluredőnyöket, és mint kijelentve azt, hogy aluredőny, mi az ipari standard alkatrészekből indultunk ki és természetesnek vettük azt, hogy a megnevezett tartalom motorizálható.
Mindenesetre egy előzetes méretvételre kiküldtük kollégáinkat, hogy állapítsa meg a léctípust és méreteket hogy a megfelelő nyomatékú motorokat ajánlhassuk ki. A helyszínen a kollégáink viszont azzal az érdekes helyzettel szembesültek, hogy az aluredőnynek nevezett termék távol állt attól, hogy valóban aluredőny legyen.
Első ránézésre a homlokzat egységes volt, és úgy tűnt fehér 45 fokos kialakítású aluredőnyökről van szó. Az első furcsaság ami szembeötlött közlebbről megnézve, hogy a megszokottal ellentétben a tok alsó éle nem befelé peremezett kialakítású volt, hanem 90 fokban kifelé volt hajtva, mint a régi vastokos redőnyök esetében. Ez ugyan elsősorban esztétikai probléma és csak kisebb mértékben hat a minőségre, de míg a visszaperemezést nagyobb gyártók végzik komoly görgősoros hajlítógépekkel, addig a kifelé hajlítást már egyszerű bádogos élhajlítóval is könnyedén meg lehet csinálni, de a lényeg, hogy az első verzió stabilabb az utóbbi csak egyszerűbb és némileg olcsóbb. Mindenesetre ezen a ponton még nem is ébredt fel a gyanú, hogy itt bármi probléma adódhatna. A második észrevétel a lefutó rögzítésének módja volt, ugyanis régifajta műanyag tiplis megoldást alkalmaztak apró csavartakarók helyett, de ez ugyancsak inkább esztétikai és nem műszaki jellegű hátrány.
Bentről a szobából megvizsgálva viszont feltűnően nehezen működött a redőny és nagyon hangosan. A felhúzásához a megszokottnál legalább kétszer akkora erő volt szükséges, mozgás közben pedig recsgő-ropogó hangok hallatszottak a szerkezetből, a redőny többször is megakadt és csak kissé visszább engedve lehetett ismét tovább nyitni.
Az ablak szélénél, ahol a léc a lefutóban csúszik végig egyenes kopásnyom volt látható, a felső 5-6 léc pedig gyakorlatilag 10 esetből 10-szer nem zárt össze. Bentről a szoba felől az ablak nyitott állapotánál be lehetett látni a redőnytokba, ami nem pusztán esztétikai probléma, hogy belóg az ablaknyílásba, hiszen ha nincs kialakítva kellő hely az ablak fölött akkor előfordulhat bármely típusnál, viszont az, hogy nincs a toknak hátulja azt is jelenti, hogy a mechanikai alkatrészek fölött bejöhetnek a rovarok, ez pedig pont a redőny szellőztető funkcióját zárja ki (szellőztető állás az, amikor a redőnypalást függő helyzetben van, de leér a párkányig, a fényrések nyitottak és a levegő átjár rajtuk).
Kollégáink ekkor úgydöntöttek, hogy mindenképp kinyitnak egy redőnyszekrényt. Az első igazi meglepetés ekkor jött, ugyanis a redőny eleje rá volt szegecselve a tokvégre, azt csak a szegecs lefúrása után lett volna lehetséges nyitni. A tokot leellenőriztük mágnessel, és egyértelművé vált, nagy nem alumíniumból készült, hanem acéllemezből. A szegecsek lefúrása után pedig elég meglepő látvány fogadott, ugyanis erről az érdekes hibridről sokmindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy tartós fogyasztási cikknek szánta a gyártója.
A legdurvább észrevétel az volt, hogy a tokvég műanyagból készült, ami azonos az egyik a piacon kapható műanyag redőnyrendszer tokvégével. A nyak kialakítása miatt tökéletesen illett az alumínium lefutóba (mert annak a műanyag rendszernek a lefutóját a standard alumínium lefutóról mintázták). Alapesetben az elsődleges teherviselő elem a lefutó, ebbe kapcsolódik a tokvég ami tartja a tengelyt és a redőnypalástot, a fel-le tekerés miatt pedig kap is mechanikai igénybevételt, tehát egy a műanyagléchez tervezett tokvég nem egy aluredőny mechanikájához lett méretezve, ára is töredéke egy öntvény alumínium tokvégnek.
A redőny lebontása után megmértük a feltűnően könnyű lefutót és a falvastagsága éppen hogy elérte a 0,9mm-t ami inkább számít lemeznek már mint igazi profilnak az építőiparban. Ilyen profilokat elsősorban Kínából importálnak, mechanikai ellenállása elég távol áll a megszokott 1,1-1,3mm-es falvastagságú kellően erős alumínium profiltól. A kevesebb anyag természetesen itt is olcsóbb bekerülési árat jelentett a készítőjének (és rövidebb termék-élettartamot a vásárlónak) Csak összehasonlításképp, nálunk az alumínium lemez amiből a redőnytok készül az 0,79-0,8mm vastag.
A következő problémás pont a tengely volt, ugyanis egy műanyagból készült tengely, műanyag csapágy és dugó együttese alkotta a belső mechanikát, ismételten spórolás a tartósság kárára, hiszen ezeket az alkatrészeket műanyag redőnyökhöz tervezték és azokhoz sem tartósra, ez okozta a nehézkes kezelést és a nyikorgó ropogó hangokat. Egyúttal érdekes tapasztalat volt, hogy a készítő egészen egyszerű megoldást választott a lécek tengelyhez rögzítéséhez, egyszerűen hozzácsavarozta mint valamikor nagyon régen a vidéki fatengelyes redőnyök esetében. Úgy látszik nem ismerte még a feltolásgátlót, a lock-to-play-t vagy az euroblokkot.
Ha már a palástnál járunk, az egész mizériát a redőnypalást koronázta meg, ugyanis kevesebb mint egy év leforgása alatt a lécek felületéről néhány helyen felhólyagosodott és lepattant a festék, ami normál esetben évtizedes igénybevételtől is legfeljebb megkophat sérült vagy deformálódott helyeken, de nem pattogzik le. A lécek arriterezve sem voltak, ezért oldalra el tudtak csúszni, ez okozta a redőny akadozását működtetés közben.
A redőnypalást legalsó lécén amit zárólécnek hívunk pedig már egyáltalán nem csodálkoztunk, hogy vasbetétes műanyagprofil és nem extrudált alumíniumból készült. Természetesen régi fajta külső ütköző volt rajta, mert rejtett ütköző ezeken nem használható.
A fentiek után a tulajdonos megdöbbent, hogy gyakorlatilag a motorizálás új redőnyök beépítésével lehetséges, mivel sem a tengely, sem a tokvég, de arriterezés és alu záróléc nélkül a palást sem alkalmas csőmotorok fogadására, ráadásul le és felszereléssel, kétszeri szállítással, a palástok utólagos vágásának, arriterezésének költségével kompletten már meghaladja azt az árat, amibe egy új rendszer kerülne.
A tulajdonos elmondása szerint a családiházra szerelt 18db redőnyért anno 596.000 Ft-ot fizetett ami egyébként (visszaszámítva egységnyi felületre a nyílászáróinak összfelületéből) nem olcsó de teljesen átlagos árnak számítana az aluredőnyök között. Bár a felszerelést követően panasszal élt a nyikorgás iránt, a szerelést végző vállalkozó először hárította, hogy „még új, keresse pár hét múlva ha nem múlik el magától” majd három héttel később beleegyezett, hogy kimegy megjavítani. Egyeztettek is egy időpontot majdnem egy hónappal későbbre, hivatkozva arra, hogy sok a megrendelése, és a redőny lényegében működik csak beállítás szükséges. A megbeszélt időpontban nem jelent meg, utána pedig a hívásokat nem fogadta, hetekkel később a telefonszám megszűnt. Egy szórólapon és a rajta szereplő már megszűnt telefonszámon és egy keresztnéven kívül semmi nem volt a megrendelőnek ami alapján az iparost felkutathassa, se számla, se cím, se weblap, se garancialevél.
Amit javaslunk mindenkinek a hasonló szituációk elkerülése érdekében:
- Mindig kérjen a szerelőtől az ajánlattal együtt alapvető információkat (cégnév, székhely, vezetékes telefonszám)
- Mindig őrizze meg a számlát és a garancialevelet, ezek biztosítják Önt arról, hogy létező céggel került kapcsolatba amelyik ha gond adódik vállalja is az elhárítását
- Kérjen műszaki leírást a termékről, milyen megoldást is tartalmaz a termék
- Kérjen referenciát, korábbi munkákról képanyagokat,
- nézze meg bemutatótermükben a terméket amiről az ajánlat szól.
